A járókelő olyan ember, - Idezetek.hu

A járókelő olyan ember,

Beküldés időpontja

Beküldve: 2016. jún. 24. 12:00:00 | Vavyan Fable idézetek

Hasonló idézetek

Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörűség szüli, hogy az ember végre beszélhet.

Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.

Reggel belenézel a tükörbe, hajad borzas, szemed kissé bedagadt; fogkrémet nyomsz a kefére, s fogat mosol. Nézted már ilyenkor az arcodat? A szemedet nézted már? Láttad, ki néz vissza rád? Nem lehet "díszbe öltözött" szívvel élni.

Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket.

TOP Vavyan Fable idézetek

A férfiaknak azért nő a szakálluk, hogy borotválkozzanak, azaz ne kelljen reggelit készíteniük.

Úgy látom, a szabályok sok esetben csak arra valók, hogy általuk kisajátítsanak valamit.

A szabályos közlekedés és az utópia, szinonimák.

Az előzés egyetlen kritériuma az a bizonyosságunk, miszerint a szembejövő gyáva féreg, tehát még időben félrekapja a kormányt, és fejre áll az árokban. Egyébként az ilyen nagyarcú fickók kocsijára készül a "Ha nem tetszik, ahogy vezetek, akkor tűnés a járdáról!" szövegű matrica.

Legújabb Vavyan Fable idézetek

Legjobb lett volna egyáltalán nem gondolkozni, Legjobb lett volna egyáltalán nem gondolkozni, soha többé; hisz az emberiség egy része így is elboldogul, mi több, kifejezetten ettől boldogul.

Az ember általában reggel döbben rá, hogy jóval többet is alhatott volna. Ekkor azonban késő már. Kezdődik a nappal, s én, még mindig a szerelemnél maradva, azon tépelődöm, hogy évezredek óta erről szól az élet és a művészet, s mégis, ahány megfogalmazás, annyiféle arculat. Ezzel ellentétben a reggel mindig egyforma, fel kell tápászkodni: irány a fürdőszoba, a konyha, az iroda. Hallottunk már gyöngyéletről, de gyöngyreggelről soha.

Nem lehet különválasztani a rútat a széptől, a sötétet a világostól, a halált az élettől, a valót az álmodottól. Magánvilágom mindezekkel együtt teljes, nélkülük lakhatatlan.

Ameddig a szem ellát, emberek nyüzsögnek. Kirakatot bámulnak, vagy a cipőjük orrát; maroktelefonálnak, esznek, újságot olvasnak, ölebet cipelnek, sétálómagnóznak, görkoriznak, rohannak. Lehetnénk ennél jobban magunk között?

Belépés Facebookkal

Kategóriák