Sokféle volt és kísértő az Éden.

Zengett-zúgott szép fáival köröttem az érthetetlen isten tenyerében. Hogy szerettem, nagy ég, ó, hogy szerettem! Telhetetlenül, kétségbeesetten, mennyi gyönyörrel, kínnal, könnyel szerelmünk hosszú lángjában mi ketten! Úgy látszik, bűnbe estem.
/Lator László/