Soha nem "udvaroltam" senkinek. - Idezetek.hu

Soha nem

Beküldés időpontja

Beküldve: 2016. febr. 26. 20:04:48 | Igaz szerelemről idézetek

Hasonló idézetek

Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.

A szerelem az élet nagy ajándéka és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján.

Nem azért szeretlek aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.

Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok, csakhogy nem akarok.

TOP Igaz szerelemről idézetek

Ne kavard fel újra árva lelkem békeségét, dúl benne az édes fájdalom, szerelmünk igézete.

Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.

Nem azért szeretlek aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.

A szerelem az a valami, ami először szárnyakat ad, hogy azután annál jobban megkötözhesse ezeket a szárnyakat.

Legújabb Igaz szerelemről idézetek

A szerelem mindenkit meghülyít. Olyan, mint a háború, az éhínség, vagy az olajszennyezés, egy idő után már nem emlékszünk, mi tett minket boldogtalanná a történelemben. Második alkalommal talán még nehezebb szembesülni a ténnyel, hogy nem szeretnek viszont, akkor már tudod, mit éreztél az első csalódáskor. Amikor először vagy szerelmes, az valami hihetetlen érzés. Másodszorra viszont, miután már összetörték a szíved, óvatosabbá válsz. Egy kicsit érzékenyebb leszel attól, hogy eldobják az érzéseidet, de mégis beleesel a csapdába újra és újra és újra

A szerelemben mindenki saját elveszett felét keresi. Így aztán többé-kevésbé minden szerelmes elszomorodik, amikor szerelmének tárgyára gondol. Mintha nosztalgiával telve olyan kedves szobába lépne be ismét, amit már régen elhagyott.

Amikor két érett ember szerelmes lesz, az élet egyik legnagyobb ellentmondása áll elő, az egyik legcsodálatosabb jelenség, ami létezik: együtt vannak, és mégis végtelenül egyedül. Olyannyira együtt vannak, hogy majdnem egyek, egységük azonban nem rombolja le egyéniségüket.

Lelkem a lelkedé. Virágokat gyűjtök, térden állva átnyújtom neked. Verset írok. Felolvasom. Te verdeső pillákkal hallgatod, kebled hullámzik, pír önti el jobb és bal orcádat. Azután a kezedet nyújtod, de én nem merem megérinteni, mert tudom, hogy akkor elvesztem a fejem. Nem, talpra szökkenek, és kimenekülök a szabad levegőre, jeges ülőfürdőt veszek. Te meg ott állsz órákon át, kinyújtott kézzel, kebleid hullámoznak: egy hajóflottát is elringatnának. Hát ez a boldogság. Éljen az éteri, szűzi, folttalan szerelem!

Belépés Facebookkal

Kategóriák